Kétórás autóút és egy országhatár választ el bennünket azoktól a kárpátaljai kistelepülésektől, ahol a kisgyermekek is félelemben és nélkülözve élik mindennapjaikat. Együttérzünk Sislóc és Palágykomoróc gyermekeivel és családjaival. Az egy éve tartó ukrajnai háborús helyzet családok életét keseríti meg.
A légiriadók mindennaposak. A kisiskolások és óvodások zsigereiben kitörölhetetlenül ott van: ha megszólal a sziréna, menni kell. Tanítási időben is, az iskola alatt kialakított sötét, nyirkos pincébe. Senki nem sejtette, hogy valamikor, a 21. században ez lesz sok-sok kisgyermek óvóhelye. Nap mint nap összezárva, akár órákig is, ahol nincs áram, nincs fűtés, csak a félelemmel teli, rideg valóság.
Kárpátalján folyamatosak az áramkimaradások. Ha nincs áram, nincs élet. Nem működnek a szivattyúk és a kazánok a fűtéshez, nincs tévé, nincs világítás, nem lehet tölteni a telefonokat, nincs melegvíz. Mindennap elszenvedni a fény, a meleg, a víz és egyéb szükséglet tartós hiányát…
Mi, a Hajdúdorogi Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola dolgozói, diákjai és azoknak szülei összefogtunk, hogy segítsünk a bajbajutott gyerekeknek, hogy könnyebben elviseljék a mindennapok megpróbáltatásait. Gyűjtésbe kezdtünk, melynek eredményeként 300 ezer Ft támogatásból sikerült nagy teljesítményű akkumulátort, inverteres áramfejlesztőt, akkumulátoros lámpákat, színes ceruzákat és foglalkoztató füzeteket vásárolni.
A legapróbb önzetlen támogatás is kincset ér ott, ahol a levegőben egy éve benne van a félelemmel teli bizonytalanság, ahol a hideg miatt a sötétben ruhástul fekszenek le, mert kiszámíthatatlan, mikor szólal meg a légiriadó sivító hangja.