Még óvodás voltam, amikor először találkoztam a Szófacsaróval. Az iskolaelőkészítő foglakozást tartó tanító nénitől kaptam.
Bár a sorokat olvasni még nem tudtam, de találtam benne színezőt és útkeresős rejtvényeket. Már akkor magával ragadott az újság sokszínűsége. Diákok írásaiból és rajzaiból gondosan szerkesztett, érdekes, mutatós iskolaújság. Harmadikos lehettem, amikor megkértek, hogy írjam le az érzéseimet a karácsonyról. Büszkén fedeztem fel írásomat az újság hasábjain.
Most már felsős vagyok. Az újság szerkesztője lett a magyartanárom. Bárkinek adott a lehetőség, hogy tagja legyen a szerkesztőségnek. Az iskolai élet mindig változatos, gazdag témákat kínál. Nekem jelent már meg karácsonyi versem, iskolai rendezvényről és képzeletbeli időutazásról szóló írásom. Versengünk egymással, kinek az írása stílusos és érdekes. Nagy elismerés, ha valaki a címlapra kerül. Én gyakran jegyzeteket készítek, ötletelek, majd papírra vetem a gondolataimat.
Büszke vagyok, hogy tanáraim, diáktársaim és rokonaim is elolvassák a cikkeimet, valamint arra, hogy részese lehetek egy országosan is többszörösen elismert iskolaújság szerkesztőségének. Tetszik ez a feladat!

Orosz Dávid
a Hajdúdorogi Móra F. Általános Iskola és AMI 5. osztályos tanulója