„A játék a gyermek első beavatása a művészetbe...”
(Charles Baudelaire)

Október 27-én megrendezésre került iskolánkban a Pályaorientációs nap. Évről évre hosszas tanácskozás, ötletelés, szervezés előzi meg ezt a napot. Mindig a megújulás, az új ismeretek megszerzésének lehetősége hatja át. Az intézmény vezetői és dolgozói, arra törekedtek idén is, hogy a diákok számára hasznos, de mégis élményszerű és különleges legyen ez a délelőtt. Az alsó tagozatos gyerekek, a DÖK-perceket követően, buszra szálltak és útra keltek a debreceni Vojtina Bábszínházba.
Mivel a nap fő célja a pályaorientáció, a minél szélesebb látásmód kialakítása az egyes szakmákról és foglalkozásokról, ezért buszra szállást követően, indulás előtt, minden lehetőséget megragadva, érdeklődéssel és odafigyeléssel kezdtük meg az ismeretszerzést. A buszsofőr néhány gondolatot fogalmazott meg számunkra az ő foglalkozásáról. Milyen felelőségteljesen kell kis csapatunkat eljuttatnia a célállomásra, esetünkben: a bábszínházba. Megérkezvén újabb és újabb szakmák képviselőivel találkozhattunk, hisz beszélgettünk a jegypénztárossal, a ruhatárossal, a színház igazgatóhelyettesével. Mindenki szívélyesen fogadott bennünket. Miután elfoglaltuk helyeinket, csodálatos hang és látvány tárult elénk. Magával ragadott bennünket az előadás, amely kapcsán Vas Laci kalandos, erőt próbáló, humoros történetét ismerhettük meg. Programunk zárásaként gyermekeink megismerkedhettek a díszlettervezők, a bábkészítők, a bábszínészek, a hang-és fénytechnikusok mindennapi tevékenységével. Fantasztikus élmény volt a
gyerekek számára, hogy kezükbe vehették az előadás során használt bábokat.
Köszönjük a Hajdúböszörményi Tankerületi Központ támogatását, a lehetőséget, hogy a Mórás gyerekek egy ilyen varázslatos délelőttön vehettek részt.

Szilágyiné Szalka Enikő
DÖK segítő pedagógus

ÓH, AZ A BÁBSZÍNHÁZ…

Pénteken csodálatos napra ébredtem. Persze nem az időjárás miatt, hanem az előttem álló érdekesnek tűnő program okán. Izgatottan készültem, szépítgettem magam, már nagyon vártam a vojtinás előadást. Személy szerint én nagyon kíváncsi voltam, hiszen még sose jártam bábszínházban. Mikor beléptem a mese birodalmába, még a lélegzetem is elállt. Lenyűgöztek a hangeffektek, a díszletek, a bábok, hiszen az egésznek olyan varázslatos hangulata volt. Csodálatos volt a művészek játéka is. Vas Laci izgalmas története meghatott és megerősített abban, hogy milyen fontos a család.
Az előadást követően a Mórás gyerekeknek meséltek arról, hogy hogyan is épült fel a bábszínház, kik dolgoznak itt. Számomra a bábok készítésének folyamata volt a legérdekesebb. Leginkább a sárkánybáb ragadta meg a figyelmemet. Nagyon tetszett, hisz imádom a sárkányokat. Az egyik előadó olyan lelkesnek talált, hogy még egy anyagdarabbal is megajándékozott. Ezáltal otthon én is elkészíthetem majd a saját bábsárkányomat.
Hihetetlenül boldog voltam. Fülig érő szájjal, tele élményekkel értem haza.

Molnár Mira 4.a

VARÁZSLATOS DÉLELŐTT

„Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia meg három lánya. A fiút Vas Lacinak hívták, mert olyan erős volt, mint maga a vas. No de nemcsak erős volt Vas Laci, de csintalan is: hét ördög lakott benne…”.
Kedves Olvasó!
Lehet, azért kezdem így az élménybeszámolómat, mert én is csintalan vagyok? Persze erről szó sincs. De Benedek Elek meséje újra és újra eszembe juttatja Vas Laci izgalmas kalandjait és hőssé válását. Osztálytársaimmal sokat nevettünk, és együtt éltük át a bábjáték csodáját. Rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, így a hazafelé úton nem a telefonjainkat nyomkodtuk, hanem mindenki erről beszélt.
Képzeljék, az előadásból még az is kiderült, hogy Vas Laci kedvenc étele a zsíros kenyér uborkával. Elárulom, a színészek rólunk sem feledkeztek meg, a történet végén bennünket is megvendégeltek ezzel a finomsággal. Bevallom, én négy kis falatkát ettem. Isteni finom volt.

Szilágyi Szofi 4.a